Spicctechnika
A klasszikus-balett műfajában már jártas jelentkezőket várjuk. A balett gyakorlatok mellett a balett speciális mozgásformája elsajátítható ezen a táncórán. 12 éves kortól ajánljuk.
"A spicc-cipő és a balett-táncosok legjellegzetesebb mozdulata, a spiccelés egyidős egymással: együtt alakultak ki és együtt fejlődtek. A XIX. században pedig felfedezték a spiccelés szépségét. Állítólag Marie Taglioni volt az, aki először táncolt végig egy darabot spiccelve, mégpedig A szilfid 1832-es előadását. De korábbi újságcikkek is léteznek, amelyek „fantasztikus lábujjakat”, illetve a „lábujjaikról lezuhanó” táncosokat emlegetnek. Viszont tény, hogy Taglioni reformálta meg a balettet, és fejlesztette a spiccelést cirkuszi mutatványból művészi eszközzé és technikai bravúrrá.
A spicc cipő meghatározása: olyan speciálisan kifejlesztett cipő, amely segít elérni, hogy a táncos teljesen súlytalannak tűnjön tánc közben. A tökéletes egyensúlyt spiccen hosszú évek alatt lehet elérni, amiben komoly szerepe van a spicc cipőnek. A teljes spicc eléréséhez elsősorban a saját erőre és technikára van szükség, ha létrejött a spicc pozíció, folyamatosan feszíteni kell a láb, a boka izmait, aztán az egész testet. Nélkülözhetetlen a megfelelő spicc cipő és a rengeteg gyakorlás, különben komoly sérülések keletkezhetnek. A spicc cipőt inkább női táncosok viselik, férfiak akkor, ha valamilyen speciális, például női szerepet (Hamupipőke mostohatestvérei) táncolnak.
Az első spiccelők Charles Didelot 1795-ös találmányának segítségével egyensúlyoztak a színpadon. Repülő szerkezete felemelte a táncosokat, akik spiccen álltak, mielőtt elhagyták a talajt. A közönség imádta ezt a légiességet, úgyhogy a koreográfusok is elkezdtek egyre több spiccbetétet tenni a balettekbe. A 19. századra a technikára helyeződött a hangsúly, és egyre inkább megnőtt a vágy a kábelek nélkül elérhető spiccre.
A történészek között nincs egyetértés azt illetően, hogy ki spiccelt először, de az 1800-as évek első évtizedeiben több balerina is különféle trükköket vetett be, hogy minél légiesebben nézzen ki. A romantikus korszakban – melynek egyik leghíresebb darabja a La Sylphide – a táncosok pamutot tömködtek cipőjükbe, és azt varrásokkal erősítették meg. Marie Taglioni volt a legelső balerina, aki spicc cipőt viselt, és egész előadás alatt az új technikával táncolt. Akkoriban persze más volt az izomzatuk is. Bár a mai táncosok is komoly lábizomzattal rendelkeztek, az elődöknek különösen erős bokájuk, ujjaik voltak.
A következő változat a 19. század kései felében tűnt fel Pierina Legnani lábán. Cipője elejében szilárd, lapos emelvény volt behelyezve, de nem olyan hegyes, mint a korábbi modelleknél. A mai box elődje is benne volt, ami már akkor is anyagrétegekből állt. A talp csak az ujjaknál volt merevített, így ezek a topánkák még nagyon halkak voltak."